Keser-édes [antikvár]

A „keser-édesek” az 1944-gyel kezdődő másfél évtized gyötrődései és fintorai. Az író tömör elbeszélésekben és fájdalmasan őszinte önéletrajzi vallomásokban idézi fel az embert és nemzetet próbáló korszakot. A történelmi-politikai becsületesség, sőt elhivatottság és a személyes félelem bonyolult ellentétei között hányódnak e történetek szereplői. Ismerik és járják a változás útját, ehhez híven akarnak cselekedni, de maguk is esendő emberek révén, azt teszik, amit éppen lehet – vagy annál valamivel többet. Ám ez a „valamivel” nem csekélység a háború és az ellenállás idején, és még keményebb próbatétel a törvénytelenségek éveiben. Az író a keserű helyzeteket olykor az anekdotikus elbeszélés édesebb ízeivel, máskor öniróniával oldja fel. Az olvasó oly kornak lesz tanúja, sőt őszinte átélője, amelyben a történetek hősei és figurái – a kötet utolsó mondatát idézve – „egyszerre érezhették magukat áldozatnak is, bűnsegédi bűnrészesnek is.”