Keserű visszaemlékezés a hontalanság éveire II. [antikvár]

Előszó Szülőfalum, ahol hozzávetőlegesen 23 évet éltem, mintegy 5.000 lakosú nagyközség volt, a Kis-Duna bal partján. Trianon után Csehszlovákiához került. Tiszta magyar község volt. A két világháború között kevés szlovák, morva és cseh került a faluba Elsősorban köztisztviselők és telepesek. Talán még 1 %-át sem érték el az összlakosságnak. Falunk 1938. után néhány esztendőre újra Magyarországhoz került. A háború után viszont újra Csehszlovákiához csatolták. A Csehszlovák politika az egész magyar kisebbséget kollektív bűnösnek bélyegezte meg, s így is kezelte. (Sajnos ezt a határozatot még ma sem hatálytalanították). Azt hiszem tartozom a kedves olvasónak annyival, hogy elmondjam, mi késztetett arra, hogy emlékeim papírra vessem. 1945. májusában végétért a század folyamán immár másodszor fellángolt világégés. Európában új államhatárokat vontak. Ez a sors várt Magyarországra is. 1938-ban a Bécsi Egyezmény jelentős területeket csatolt vissza Magyarországhoz Csehszlovákia területéből. 1945 után ugyanez a rész újra Csehszlovákiához került, mint egy háromnegyed millió magyar lakossal. Ennek a magyar lakosságnak egyike volt csekély személyem is. Ismeretes, hogy a Csehszlovák kormány nemzetiség ellenes