Két asszony között [antikvár]

Részlet a könyvből: Hirtelen távozásom meglephette magát. Bocsánatot kérek érte, de nem bánom, hogy így történt. Nem tudom, hogy maga, maga is hallja-e magában a zengő hangok viharzását, amely mint Tristan magasba csapó lángjai. Ó! hogy szeretném magam átadni teljesen annak a gyötrődésnek, amely tegnapelőtt még, az erdőben, odavetett a maga tegnapelőtt még, az erdőben, odavetett a maga fehér ruhája elé. De félek, Isabelle, a szerelemtől és félek magamtól. Nem tudom, mit mondott el magának Renée, mit mondottak el mások az életemről. Néha mi is beszélgettünk róla; én nem mondtam el az igazat. Valami varázsa van az életünkbe újonérkezett embereknek: remélni kezdünk, hogy megtagadhatjuk, átalakíthatjuk értük a multat, amelyet boldogabbnak akartunk egykor.