Két elbeszélés a római egyház első századaiból [antikvár]

Részlet a könyvből: A priscillai villa. A 64. nyarán történt Krisztus születése után. Nero, ötévi meglehetősen áldásos országlását mégúnván, olyan uralkodást kezdett, mely napról-napra kegyetlenebb és tűrhetetlenebb lőn. A legjobb és legnemesebb férfiakat eltették láb alól; helyettük Nero a legaljasabb embereknek, leginkább felszabadítottaknak, egész seregét fogadta környezetébe, kik hízelegtek szenvedélyeinek és őt mindegyre gonoszabb botlásokba és bűnökbe hajszolták. Ezek közt első kegyencze volt Alityrus színjátszó, egy zsidó; s midőn Nero Görögországba távozott, helytartójaként a felszabadított Heliust hagyta Rómában, annyira korlátlan hatalommal, hogy jószág-elkobzással, száműzetéssel, halálos ítélettel még lovagokat és senatorokat is sújthatott a nélkül, hogy a császárnak előbb csak be is jelentette volna.