Két fehér galamb [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ezerhatvanat írunk. A veszprémi apácaház komolyan és némán állja az időt. Magas, sárgára meszelt bástyafalai alatt sötéten suhog tova a Séd sebes vize. E percben, Gyümölcsoltó-Boldogasszony előestéjén, mindenki kamrájában ül és készül a tavasz első ünnepére. Sokan a szolgálók között vidám dalokat énekelnek. A növendékleányok pedig aprószemű gyöngyöt fűznek selyemfonálra. Az apácák odalent imádkoznak a templom kórusán. Lágy, halkan zümmögő imájuk ideér hozzám. A Magnificat-dallamából kihallatszik kedves apácámnak, Benignának édes, szelíden komoly hangja..."