Két jelentéktelen ember [antikvár]

A rendőrfogalmazó eltolta maga elől az üres söröskancsót, talpát nekifeszítette a kávéházi asztal öntöttvas lábának s kicsit hátrébbcsúsztatta a székét. Kezefejével a szájára ütögetett, hogy elfojtsa a kikivánkozó ásitást. - No én megyek, - mondta kedvetlenül. Merki adójegyző a templomórára pillantott: - Máris, Bercikém? Hiszen még csak háromnegyed. - És ebben a szörnyű hőségben, - tette hozzá marasztalón Boda járásbíró, - amúgy sem lehet dolgozni. A rendőrfogalmazó... Bertalan Péter volt a becsületes neve s csak barátai becézték Bercinek... már várta ezt a mindennapos marasztalást. Nap-nap után itt ebédeltek hármasban, nyáron a pirossárga csíkos vászonernyő árnyékában, télen a Főutcára néző legszélső üvegablak mögött s az ebéd utáni búcsúzás árnyalatnyi változatokkal majdnem mindig ugyanígy játszódott le.