Két jelentéktelen ember [antikvár]

Részlet a kötetből: "A rendőrfogalmazó eltolta maga elől az üres söröskancsót, talpát nekifeszítette a kávéházi asztal öntöttvas lábának s kicsit hátrébbcsúsztatta a székét. Kezefejével a szájára ütögetett, hogy elfojtsa a kikivánkozó ásítást. - No én megyek, - mondta kedvetlenül. Merkl adójegyző, a templomórára pillantott: - Máris, Bercikém? Hiszen még csak háromnegyed. - És ebben a szörnyű hőségben, - tette hozzá marasztalón Boda járásbíró, - amúgy sem lehet dolgozni. A rendőrforgalmazó... Bertalan Péter volt a becsületes neve s csak becézték Bercinek... már várta ezt a mindennapos marasztalást. Nap-nap után itt ebédeltek jármasban, nyáron a piros-sárga csíkos vászonernyő árnyékában, télen a Főutcára néző, legszélső üvegablak mögött s az ebéd utáni búcsúzás árnyalatnyi változatokkal majdnem mindig ugyanígy játszódott le."