Két lányarc [antikvár]

Részlet a regényből: A diák a vasúti kocsiban ült és a cigarettáját bámulta. Valósággal izgatta ez a csip-csúp kirándulás. Évek óta alig szabadult ki a fővárosból s már majd megfulladt az ügyvédi iroda porától, a törvényszéki folyosók unalmától. Minden változatosság savanyú életében csak az volt, amit az úgynevezett kultúra adhat az embernek. Festett deszkák, vásznak és lécek, amelyek a rivalda villanyfényében ragyognak s megvillogtatják az élet másik oldalát, meztelen színésznők, felvonuló bundák és diadémek, autók a színház előtt, valami kabaré riportművésze és érzékcsiklandozása, esetleg, kisebb pénzek hullása idején, jobb nő a bohémkávéházban, vacsorával és egy üveg badacsonyival. A diák gyomrát rosszullét emelgette, ha eszébe is jutottak a gazdája aktái, melyekben benne volt az emberek minden nyomorúsága és rondasága, ha az írógépre gondolt, melyet néha nyolc-tíz órán át vernie kellett. És a szemét sem merte lehúnyni most, az utazás boldogságában, nehogy megtámadják a sivár képek, mint a méhraj. Valoban itt volt már az ideje egy kis szellőzésnek.