Két lélek [antikvár]

Részlet a könyvből: "A lépcsőház felől lépések kopogása hallatszik. Borayné, aki könyve mögül egyre arra felé fülel, feláll: - Valaki jön... Hallom a lépéseit. - Még nem lehet Péter. Azt írja, hogy félnégy tájt érkezik és most - Boray előhúzta régies aranyóráját - három óra múlt nyolc perccel. - Nálam csak öt perccel, - olvassa le az időt karórájáról Pista. - Apus, azt hiszem, enyém a pontos. - Lehet - hagyja rá az apja. Aztán szokása szerint levonván a következtetést, mert a leghétköznapibb, odavetett megjegyzésekből is szeretett valami általános érvényű megállapítást leszűrni: - Mindenképpen várni kell még. Egy félórán belül nem számíthatunk Péterre. Addig is használjuk fel az időt s foglalkozzék kiki a maga dolgával."