Két nő [antikvár]

Részlet a könyvből: Két nő élt egy nagy, de uj palotában, egyedül, férfi nélkül. Mindketten szőkék voltak, mint az őszi, bágyadt nap. Az anya volt a szebb, mint ahogy illik, de azért a leányt is rendkivülinek mondották, mert szépségében nem volt semmi hiba, vagy hiányosság. Az előkelő palotában, melyben hangversenyterem, billiárdszoba, sőt egy valóságos kis színház is foglaltatott: nem terjengett a palotáknak ama kedvelt, régi jó illata. Ellenben mind a harminc szobában és a folyosókon is érezhető volt az a pézsmaszaggal elegy különös, majdnem gyászos illat, amely csak azokon a helyeken lakik, ahol gyorsan és nagyon fölgazdagodott emberek laknak. Azokat az egygondolatu lényeket értem, akiknek minden világi élvezet semmis, a vagyongyűjtés állati ösztönén és annak mámorán kivül. Három ilyen férfi élt eddig a palotában, a napszinü, magas és még mindig friss nő törvényes és hites férjei. Mindhárman igen sajnálták itthagyni a mindjobban felgyülemlő gazdagságot és a rendkivüli nőt, de hiába kapaszkodtak egyikbe is, másikba is...