Két part [antikvár]

Többféle írás találkozik ebben a könyvben. Vannak benne történetek mindennapi életünkről ostrom előtt és ostrom után az utolsó három esztendőben. Ezért hívják Két Partnak. Van benne néhány beszélgetés valószínű rangunkról a népek közt. Van néhány vallomás két öreg dadámról, Erdélyről és Latin-Európáról. Van benne írás, amely képeslapnak kezdődött s titkos naplóként végződött. Van benne krónika nyitott fiókból és titkos rekeszből. S van közben mese is bátyáimról, az országutakról, nénémről, Párisról s húgaimról, a vizekről. Mesék, villitáncok közjátéknak a gőzölgő színpadon, mialatt a vérittas főszereplők kifújják magukat az öltözőben, s elszívnak egy cigarettát. Amíg Macbeth öli a királyt, odalenn a színen pár percig gyanútlanul mókázik a kapus. Ez a sokféle, sokféle tekintő írás mégis összetartozik egy közös érzésben. Közös bennük a reménység: remény a jóakaratban és remény az emberségben. Bármilyen borzalomra nyílt reggelenként az ablakon, estére mindig beszőtte szép rajzával a pók. Az utolsó rész - Hades a címe - a halottaké. "Sangue! sangue!" kiáltotta a haldokló Sziénai Szent Katalin. Talán ezek voltak utolsó szavai. Én ezekkel kezdem. Sokáig csak ezt láttam magam körül: vért, vért, vért. 1946 május