Két part között fut a víz [antikvár]

I. - Most pedig, ha majd felülnek a vonatra, tegezzék egymást. Ne felejtse el, hogy az úton Klári a nővére a lesz Tudja, mégis megszólnának, hogy fiatal leányt egyedül engedtem ilyen útra. Éltetőné bízta ezekkel a szavakkal leányát Bodák Ivánra. Klára tizenhat éves, szőke, kicsorduló fiatalság, ideges nevetéssel mutatta, hogy tetszik neki az újfajta helyzet. Bodák is nevetett. - Nem bánom, Klári, testvéremül fogadom, de mi lesz, ha Beregszászba érünk? Azután is a testvérem marad? A leány elpirult, mondani akart valamit, de ekkorra már odalépett hozzájuk Nyáry bíró, akivel Bodák már régebben megbeszélte az együttes utazást. Bodák szája szélére sunyi mosolygás szökött, próbát tartott a csalásból. Éltetőnére mutatott: - Nyári bíró A nagynéném. Azután íGárira: -Ahúgom Klári. A báró a cvikkerje alól felületes nézéssel gusztálta a leányt, és meg volt elégedve. Meglátszott rajta. - Útitársak leszünk? Eltetőné szólt: - Igen, a lányom a kishúgom Beregszászba megy. Nyáry nem vette észre az elszólást. - Hiszen akkor egész úton együtt megyünk, én a birtokomra utazom, Beregszász mellé. Az utasok félelmetes tömegben gyülekeztek a váróteremben, a báró jónak látta, hogy kipróbálja a kommün után újjáéledt hatal-