Két világ melódiája [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az eső csendesen szitált. A lassan alászálló estében egyre-másra gyultak ki a Ring lámpásai. A háború, összeomlás, infláció milliomosait hatalmas autók röpítették a tükrösen csillogó aszfalton. Az Opernstrasse sarkán összetorlódott a forgalom. A luxuskocsik közé, - mint valami partotszakító áradat, - odazúdult a sok gyalogjáró: tisztviselők (kopott, de tisztesen megfoldozott ruháik a császári és királyi szép napok emlékét őrizték.) hadirokkantak, kik most mankón vonszolták magukat, mint holmi véres farsang, szörnyűséges maskarái, munkások ballagtak a türelmetlenül dudáló, berregő autók között, munkások, kik huzatos, kormos géptermekből jöttek s otthon kietlen, mocskos oduk vártak reájuk. A veszteglő járművek között egy óriás autokár is álldogált. A párás üvegek mögül amerikaiak nézték a hömpölygő emberfolyamot. A kitűnő jenkik, akik a Cook-iroda jóvoltából már látták a piramisokra zuhanó egyenlítői éjszakát, a fjordok fölött villódzó Aurora borealis-t, a Szent Sírnál ájtatoskodtak és tíz centért szilánkot vásároltak az Üdvözítő keresztjéből, e fáradhatatlan Cook-zarándokok, kik pár héttel ezelőtt még kongónégerekkel rumbáztak, vagy a Mona Lisa előtt estek ámulatba, a jenkik most Bécset nézték: a kilencszázhúszas évek kissé kopottas Császárvárosát."