Kétféle szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből: "Csak hajnalban vetődtem haza, pedig egész éjjel rossz kedvem volt. Simayval, a regényiróval voltam együtt. Harminc éves vagyok, de nem tudok rá esetet, hogy valaha mérgelődés nélkül váltam volna tőle el. Pedig jó barátok vagyunk s az iskolába is együtt jártunk. De arról az impertinens, affektált magaviseletről, mellyel már kölyökkoromban is fel tudott bősziteni, még most sem mondott le. A homlokára lógó, fényes, fekete hajtincseket, a számitásból ápolatlan bajuszt, a tüntetően finom, de csak azért is minden divatellenes öltözéket, a rettentően bő kézelőket, melyeket azért viselt, hogy különben is sovány kezefeje még hosszabbnak és vékonyabbnak lássék, a hosszú körmöket, de még azt a nyújtott, hamis köhögéssel meg-megszakitott beszédmódot is: mind megbocsájtottam volna neki, csak ne akarta volna affektált viselkedését, melyet sokszor szemére vetettem, mindig azzal indokolni, hogy ő ugy is tüdőbajos és ugy sem él sokáig. Tizenöt év óta, amióta ismerem, mindig ilyen s mindig készen van reá, hogy másnap meghal. Ha valamit ir, ugy adja át a lapoknak, hogy ne siessenek a közlésével, mert ha egy kis ideig várnak, csillag alatt hozzátehetik, hogy ez a korán elhalt tehetséges fiatal író utolsó munkája."