Ketrecbál [antikvár]

Hogyan ácsoljunk ketrecet Ketrecácsolásnál elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy készítendő alkalmatosságunk minden tekintetben megfeleljen sajátságos körülményeinknek, a térnek és a kornak, amelyben a mulatságot rendezzük. Belvilágát feltétlenül úgy alakítsuk ki, hogy az a bennlevőkben a maximális tágasság (lásd szabadság) és otthonosság érzetét keltse, léceit azonban okvetlenül keményfából válogassuk (bükk, kőris), csak így bizakodhatunk a kedvező eredményben, csak ily módon érhetjük el a kívánt hatást. A bekerülőkben igyekezzünk tudatosítani, hogy tökéletesen egyenjogú és egyenrangú résztvevői a mulatságnak, tulajdonképpen még előnyös helyzetben is vannak a kinn-levőkkel szemben, egyféle védettséget élveznek; azt kell elérnünk, hogy egy pillanatra se érezzék meg a köréjük feszülő lécek keménységét. Ha kezdetben szerkezetünk működésében fennakadások mutatkoznak is, nem kell mindjárt arra gondolnunk, hogy rosszul szuperál, meg hogy használhatatlan, ellenkezőleg: feltétel nélkül hinnünk kell benne, hogy már most jó, de idővel különböző szerkezetmódosításokkal tökéletessé tudjuk tenni. A bennlevőkben pedig mindvégig táplálni kell a reményt, hogy megpróbáltatásuk báli játék, bohókás népi mulatság csupán, s belátható időn belül — legkésőbb önkéntesen vállalt vagy természetes módon bekövetkezett távozásukkor e mulatságból — véget ér.