Kétség [antikvár]

1 Ez biztosan valamilyen túlélési mechanizmus. Ez járt Helene fejében, amint a sötét körre meredt, amit a kávéscsészéje hagyott a fehér asztalon. Biztosan túlélési mechanizmus, hogy képtelen elfordítani a szemét egy ilyen jelentéktelen apróságról, miközben az élete éppen darabokra hull körülötte. Kényszerítette magát, hogy felnézzen és körbepillantson a környezetén, majd megpróbálta felfogni, mi áll az egyik rendőrtől kapott papíron. Felül hatalmas betűk hirdették, hogy a dokumentum olvasója a letartóztatottak jogaival ismerkedhet meg. Joga van ahhoz, hogy ügyvéd védje, ahhoz, hogy hazugsághoz folyamodjon a rendőrséggel szemben, hogy egyen és igyon. Ezenkívül nyolcszáz korona kártérítésre is jogosult, ha tíz percet meghaladóan jogellenesen tartják fogva. Mikor is tartóztatták le? Már biztosan több mint tíz perce. - Elolvasta? - szólalt meg a vele szemben ülő rendőr. Fiatal, vézna fickó volt, még a harmincat sem tölthette be. Az egyenruha szinte lötyögött a vállán. A mellette ülő idősebb kollégája, akin szürke öltöny és fehér ing feszült, szó nélkül követte az eseményeket. - Igen. - És még mindig nem tart igényt ügyvédre? - Nem. Az egyenruhás gyors pillantást vetett a kollégájára, aki kényelmetlenül megköszörülte a torkát. - Helene Södeberg. Megértette, hogy miért van itt? Mielőtt Helene válaszra nyithatta volna a száját, az ablak előtt fény villant, és villámként hasította ketté az irodát. Ez természetesen a rendőrök figyelmét sem kerülte el. Az idősebbik már fel is pattant. - Azonnal tüntessék el innen a fotósokat! - dühöngött. Helene elfordította a fejét. A következő vakuvillanásra az arcához kapta a kezét, de egy pillanattal később már le is engedte. Megadta magát. Hadd kapják meg, ami miatt jöttek. Hadd fényképezzék le az