Kétszemközt [antikvár]

Január 1. - Ismét egy új esztendő. Neveletlen, lármás világra ébredtünk.Tegnap éjjel mindenki ordított. Még az oly diszkrét, halk szavú BBC-bemondókból is vásári kikiáltók, cirkuszi istállómesterek lettek.1956 karácsonya előtt érkeztünk Angliába. Egy régi orvos barátunkfogadott be minket chiselhursti otthonába. Akkor még minden csendesvolt. A kis mesebeli falu házainak kapuin adventkoszorúk díszelegtek, azablakokban villanygyertyafüzérek. Barátunk kisebbik fia négyéves születésnapját ünnepelte. Az idén karácsonykor meglátogatott minket. 46 éves.Cambridge-i és londoni egyetemi tanár. Még régimódian kedves, udvarias,jó modorú. De már kétszer elvált, és most a barátnőjével él együtt. Bárhalk szavú, de szereti ő is a fülsiketítő modern popzenét.Amikor Angliába menekültünk, még nem volt őrült marhaláz, a skótsteak a világon a legfinomabb volt; nem volt zsebtelefon, internet, kábel vagy műbolygó-televízió, és a fiúk és a férfiak nem jártak baseballsapkákban, a nők nem öltöztek fel pucéran - úgy értem, szuperminiszoknyákbaés átlátszó blúzokba. Még nem voltak a városszéleken szuper-, sőt hipermarketok, a falvakban még nem zártak be a kis vegyeskereskedések. A hivatalokés nagy cégek központjaiban telefonos kisasszonyok vettek fel üzeneteket,vagy kapcsoltak tovább - nem érthetetlen hangszalagok. Még nem ismerték az aromatherápiát, a szexoktatást. A Lady Chatterley körüli sajtóperekizgatták a kedélyeket. Filmen, színpadon nem használtak minduntalannemi közösülést kifejező durva szavakat. A bloody" (véres, átkozott) isrettenetes káromkodásnak számított. A közösülés nem tartozott a nagynyilvánosságra. Az analfabetizmus nem volt nemzeti probléma, a diákoknak az iskolákban nem volt elektromos számológépük, komputerük.London és más városok, falvak utcái nem voltak szemetesek, a hidakalatt a hajléktalanok nem laktak kartondobozokban. A királyi családnak