Kétszer kettő három [antikvár]

Részlet: Ebben az esztendőben kicsit korán ért véget a szezon. Augusztus közepetáján leszakadt az eső és mintha többé sohasem akart volna kiderülni. Vígasztalan szürkeség fedte el a napot, az Oltárkő égbenyúló sziklája felől hideg szelek jöttek és esténként a Békás-szoros irányából alattomos ködök szívárogtak a fürdőtelep felé. A tó körül sorakozó kis panziók, nyaralók egyik napról a másikra kiürültek. Majdnem hat héten át ment így, aztán szeptember utolsó hetében váratlanul kiderült és olyan októberre virradt a tó völgye, amilyenre a legöregebb villatulajdonosok sem emlékeztek. Szikrázó napfény öntött el mindent és kivéve a reggeleket és késő délutánokat, amikor bizony már érezni kellett, hogy foga van az ősznek, az ember azt hihette, hogy nyarát éli a Gyilkos-tó környéke. Csak hát persze, ez már semmit sem használt. A nyári szabadságok ideje lejárt, az iskolákban megkezdődött a tanítás, az októberi nyár üres fürdőtelepre záporozta aranyát. A tó körül húzódó sétányokon alig tucatnyi ember sétálgatott vagy sütkérezett a kis padokon. A szálloda pedig egyszerűen üres volt.