Ketten az ég alatt [antikvár]

Részlet a könyvből: Gina Stroband halkan kinyitotta a kaput s óvatosan kiosont a kertbe. A házőrző eb ugatásba kezdett. - Hallgass, Griff! A farkaskutya azonnal megismerte a fiatal leány hangját, odafutott úrnőjéhez és hízelegve dörgölődzött hozzá. Gina megsimogatta a fejét és suttogva csitította: - Szeretlek, de csak ha csendben maradsz. Griff, ugylátszik, megértette a beszédet, mert farkát csóválva elhallgatott, pedig olyankor, amikor azt hitte, hogy sétálni viszik, örömében nagy csaholást szokott csapni. Gina az eget kémlelte. A csillagok tisztán ragyogtak a hideg égbolton, akárcsak januárban, holott október volt. A Wannsee tükrére nehéz ködfelhők ültek. Őszi szél süvített a fák között és zörgő, száraz leveleket tépett le róluk. Egy közeli toronyban hármat ütött az óra. Gina, aki ugy belemerült a csillagos ég nézésébe, mintha csodálatos jelet várt volna a magasból, most felriadt. Három óra. Nem szabad tovább késlekednie. Visszament a házba s az előszobából két kis uti bőröndöt hozott ki. Aztán megtapogatta felöltője zsebeit, hogy meggyőződjék róla: megvan-e a pénze és az útlevele, majd fázósan nyaka köré csavarta a sálját és óvatosan behúzta magamögött az ajtót.