Ketten beszélnek [antikvár]

Részlet: Egy utcza és egy szám Történik a Dunaparton, a hol az áprilisi nap süt a vasfotelekre, melyek hosszú sorban állanak egymás mellett. Déli tizenkét óra. Két vasfotelben, egymás mellett ül a férfi meg a nő. A férfi ötven éves. A nő sokkal több: negyvenöt éves. A férfi: És aztán? A nő: Aztán rájöttem, hogy árnyoldalai is vannak, ha az asszony ilyen csökönyösen jó az urához, ha minden kedvtelésének szolgálatába áll, szóval, ha túlozza a harmóniát. A férfi: És? A nő: És tapasztaltam, hogy az uram únja a boldogságát. Únja ezt a folytonos derűt, ezt a zavartalan egyetértést, ezt az állandóan csöndes, megelégedett hangot. Mert így éltünk. Mindennap a kedvencz ételeit találta az asztalon.