Kettős [antikvár]

Maude Crosse úrhölgynek. Minden kicsiny kettős csónak, a mikor nekiindul a nagy Óceánnak nagyon bölcsen teszi, ha visz magával térképet is, a mely megmutatja, hogy útját merre vegye. Mindenik merő boldogsággal és bizakodással kezdi meg útját, pedig az az út nem könnyű, mert tudjuk hogy tömérdek örvény, szikla, zátony fenyegeti. Emitt néhány lapot szentelek az Önök kis csónakjának, leírva bennök életük derűs napjait, meg viharos napjait, a mely viharok talán nagyon kicsinyesek valamely nagy hajó fedélzetéről nézve, de a kis kettős csónak sorsára nagyon komolyak lehetnek. És ha az Önök életének derűje másokat is hozzásegít az élet vidámságához, vagy ha az Önök életének viharai megvigasztalnak olyanokat, a kiket szintén megrázott a vihar, akkor, tudom, megengesztelődik, amiért ekkép betörtem magánéletük titkaiba. Vajha egész útjuk olyan maradna, a minő indulásukkor volt! S ha majd egyszer kiesik kezéből az evező, s kiesik a frank kezéből is, akadjon más szerelmes pár, mely örömest vállalkozik erre az útra, - s most, jó utat! 1899 január 20. Igaz barátja a szerző.