Kettős szerepben [antikvár]

Sokan áldoztak időt és fáradságot arra, hogy segítségemre legyenek ennek a könyvnek a megírásában, izraeliek is, palesztinok is. Elsőként a Maariv szerkesztőségben dolgozó barátaimat, Juval Elizurt és feleségét, Judyt említem, akik elolvasták kéziratomat, de még ha tévedtem is valahol, nem szóltak bele elgondolásaimba, ellenben felhívták figyelmemet számos kirívó stílushibára, ezekre most borítsuk a feledés fátylát. Rajtuk kívül még sok izraelinek köszönöm jó tanácsát és közreműködését, köztük különös köszönet illeti a kémelhárítók néhány egykori és jelenlegi tisztjét: ők is féltő gonddal hagyták meg függtetlenségemet, és nem várták el tőlem, hogy bármilyen irányban lekötelezzem magam. Különösen nagy hálával gondolok Slomo Gazit tábornokra, a katonai kémelhárítás egykori főnökére, aki most Beér-Sevában anegevi Ben Gurion Egyetem rektora, s aki mindig úgy fog élni emlékezetemben, mint nemzete nagy gondolkodója és a felvilágosodott izraeli katona prototípusa. De vannak mások is, akiket nem nevezhetek meg.