Kettős árnyék [antikvár]

A ​nagy kaland, az ámulatok, a csodák, az ismeretlen megismerése, mindannyiunk melengetett ábrándja. Kísérnek minket mint megkövült álmok, s oly kevés az köztünk, akit elragadnak a tettek s visznek zabolátlan paripaként. Eközben az ember álmokat él meg, mint a narkózis röpíti a várva várt kalandok sodra. Hová bújik a józan ész, hogy nem riasztanak az ütések, nem süvölt megállj-t a tépázott lélek. Nem lehet másként: az ember szeretne kitörni, mást akar, a bőrén szeretné érezni ezt a mást, s vannak akiknek újabb ösztönzést ad minden kudarc, dühödt tettekre sarkallják az akadályok, A nagy kalandorok, felfedezők, hadvezérek veszélyekkel teli életútját többnyire későbbi korok emberei írják meg. Milyen izgalmas történetek! De mennyi izgalmat rejtenek a naplók, a megélt órák valódi tükrei. A Kettős árnyék lapjain ezzel találkozik az olvasó, egy tizennyolc éves magyar fiú fékevesztett futásával földrészeken, tengereken át a nagy kaland után. Elgondolkoztató, megrázó történet ez a mai korról, amely cseppet sem jóságos hozzánk.