Kexholmi Mária [antikvár]

Részlet: Ezernyolcszázkilencvenöt junius havában Európa szeme Kiel észak német kikötővárosra volt szegezve. Nem én mondom, hanem a "Seemann" cimü odavaló lapban olvastam, mely ezzel a kopott frázissal kezdte ünnepi vezércikkét. Azt azonban elismerem, hogy igaza van, épp ugy, mint a "nyírvidék" cimü lapnak, a mely a tisza-eszlári pör alkalmával Nyiregyházára szegeztette Európa sokat emlegetett szemét. A "Seemann" igazat mondott, mert akkor Kielben volt a német császár, a felesége, egész udvara, gyermekei, a német fejedelmek, az európai udvarok képviselői, fő- és nagyhercegek, végül pedig a világ minden államának haditengerészete, egytől tizig terjedő hadihajó alakjában. Volt ott Kinának, Japánnak egy-egy hadihajója, sőt Románia is küldött egy kis kócos propellert, melyet békés időben nyugodtan lehetne nálunk a margitszigeti közlekedésre használni. Végül pedig képviselve voltak a földgömb legtekintélyesebb lapjai, kezdve a "Tokio-Nisi-Nisi-Simbum"-től, mely Japánnak legtekintélyesebb lapja, egészen a "La Plata" cimü dél-amerikai lapig. Magyarországot, mely nem tartozik az elsőrendü tengeri hatalmak közé, én magam képviseltem. De én erősen lenéztem svájci kollégáimat, a kik tengerészet dolgában határozottan mögöttünk állanak. A szegény svájciaknak aztán már nem volt kit lenézniök. Mindez a nagy parádé pedig azért történt, mert a németek az Északi- és a Keleti-tengert csatornával kötötték össze, s ennek a megnyitására csőditették össze a világegyetemet.