Bővebb ismertető
Részlet:
"Zsuzsika várakozásteli arccal ült a kis gyermekszékben, szalvéta a nyakában, kávéskanál a kezében, s világért hozzá nem nyúlt volna semmihez az asztalon! Kerekre nyílt szemmel, szörnyű szófagodóan nézett Dadusra, aki éppen azzal volt elfoglalva, hogy Gazsi nyakába kötötte az asztalkendőt.
- Oh, bár hetenkint legalább háromszor karácsony délutánja lenne! - sóhajtotta szíve mélyéből a gyermekszoba jóságos őrizője, tapasztalván azt az elbájoló szelídséget és engedelmességet, mellyel Gazsi magát ezúttal ennek a műveletnek alávetette. Máskor bezzeg mindíg hadakozni kellett vele, mert hát "ő olyan nagy fiú, hogy óvodába is járhatna, a nagyok pedig nem nyakba kötött szalvétával szoktak kávézni"!"