Bővebb ismertető
Védőborító sarkai kopottasak.
A gyermekkor színes, változatos világa elevenedik meg Kónya Lajos önéletrajzi regényében. Egy költő emlékezete fordul vissza a gyermekkorba: ebbe a legsúlyosabb és leglégiesebb, ebbe a gyötrelmes és tündéri, maradandó és illanékony, a sorsát leginkább meghatározó korba, amelyben a hányattatásokon és történéseken csak a gyermeki képzelet játékai tesznek túl, s amelyben a tenger mégis megmarad az álmodozás partjai közt, tehát korántsem teljesül minden. De feleletet ad arra is a kötet, hogy Kónya végül is hol van hát igazán otthon? A franciaországi ködös télben a Károli-biblia ódon nyelve köti elszakíthatatlanul az elhagyott hazához. Tatabánya szénporos-füstös légkörén túl messzi városok vonzását érzi, a művelődés, a tapasztalás lehetőségére vágyik. A történet és álmodozás egyelőre a soproni tanítóképző kapujában ér véget: egy felfelé törekvő fiú látszólag eléri a bevehetetlennek hitt várat.