Kígyóverem [antikvár]

Részlet a könyvből: Hangokat hall? - kérdezte a férfi. - Azt hiszi, süket vagyok? - Természetesen - mondta a nő. - Hallom a magáét is. - Nehéz volt udvariasnak maradnia. Fáradt volt és a férfi már annyit kérdezett, napokon át folyton kérdezett és csupa hihetetlenül naiv dolgot. Most azt magyarázta neki, hogy félreértette. Nem igazi hangokat gondolt. Hihetetlen. Azt mondta, olyan hangokról beszél, melyek nincsenek is, de ezeket ő biztosan hallja. A férfi el volt rá tökélve, hogy ő hallja őket. Milyen fárasztó ember volt! De nem tudott rájönni, hogyan rázhatná le udvarias formák között. Mert azt érezni lehetett, hogy jót akar. Ezért próbált úgy bánni vele, mint egy akaratos gyerekkel. - Ha nagyon akarom, beszél a víz is - mondta a nő. Úgy érezte, ez tetszeni fog neki. Gyermekek szoktak ilyesmit képzelni a vízről, miközben kavicsokkal játszottak, napban táncoltak, táncolva kacarásztak.