Kihajolni veszélyes! [antikvár]

MENNYEI CSODA Aznap reggel a szokásosnál később ébredt. Az ilyen zord, borús napon mintha az időjárás ágyhoz ragasztaná az embert. Az ébresztőre pillantott: kilenc óra húsz. Indulás egykor, a második váltásban dolgozik. Lustán íelkönyökölt, az éjjeliszekrényen heverő cigaretta után nyúlt, és rágyújtott. A gyufa-skatulya mellett megpillantott egy cédulát: „Szívi-kém! Felkelsz, mosdasz, felöltözöl, rendbe teszed a házat, és kenyeret hozol. Az ebéded a sütőben, előkészítve. Jó étvágyat. Csók, Róza." Micsoda boldogság! Körül jártatta tekintetét a szobán: az asztalon csikkekkel teli hamutartó, kenyérmorzsa, piszkos pohár. A padlón újságok, zoknik, egy go'mb, ujjnyi vastag por. A foteleken szétdobált ruhadarabok. Ö hajigálta szét késő este, amikor az üzemből hazaért. „Holtan sem bújok ki a paplan alól" — gondolta eltökélten, miközben lekászálódott az ágyból. Belebújt papucsába, és morcosan nekilátott rendet csinálni. Kivitte a mosatlan edényeket, a fotelekről összenyalábolta a ruháit, és bedobta őket a szekrénybe. Aztán szélesen kitárta az ablakot, bekapcsolta a rádiót, és visszabújt az ágyba. A szobába hideg szél tolult ós lehangolóan szomorú muzsika. Valószínűleg a kívánságdalok — gondolta, aztán eszébe jutott, hogy Ina korábban kellene az üzemben lennie, fizetésnap van. Micsoda fizetés! Adólevonás, rádiórészlet, adósságtörlesztés, meg az az átkozott bírság, amit a nyakába varrtak! „Szí-vikém, tökfilkó vagy! — szokta mondani Róza. — Más melósok kétszer annyit keresnek, mint te!" Per-