Kilencvenes évek [antikvár]

A kis penziónak nem igen akadt olyan lakója, akinek fél kilencre vagy kilencre dolga után kellett volna mennie. így hát Mrs. Lefferty és Maggie is csak pár perccel nyolc előtt kelt fel. Rendszerint Maggie bujt ki elsőnek az ágyából, magára kapott valamit, azután leszaladt a konyhába tüzet rakni, ő volt a szakácsnő. Kicsit később Mrs. Lefferty is kikászolódott ágyából, felvette fekete ruháját - férje halála óta feketében járt; azelőtt sem szerette a színes holmit - s lement Maggiehoz. Kettesben a konyhaasztalnál békésen megittak egy-egy bögre jó sötét kávét föllel. Háromnegyed kilenc tájban beszállingóztak a lakók az ebédlőbe: az agg Mr. Van Diver, Miss Flint, Mr. Boldini és Mr. Salmon. Ezek voltak az állandó vendégek; átutazó vendég csak ritkán akadt. Az asztalfőn Mrs. Lefferty ült. Ki-ki átnyújtotta neki a csészéjét és a tányérját; ő betöltötte a kávét és mindenkinek adott egy-egy merőkanál zabpelyhet és egy lágy tojást; étkezés közben, mint ,,családfő" még szóval is tartotta a kis társaságot. Erre bizony nagyon is szükség volt, mert különben hamarosan gyászos hangulat uralkodott volna a reggelizőasztal körül. Miss Flint rendesen fejfájósan ébredt, Mr. Boldini idült epebajban szenvedett, Mr. Salmont pedig a nap e szakában többnyire valami olyan búskomorság szállta meg, hogy szótlanul elrévedezett...