Bővebb ismertető
Zalka Miklós négy kisregénye a huszadik század hat évtizedét fogja át. Az író mindegyik művében azt a válságos történelmi pillanatot ragadja meg, amelyben kiélezettek a társadalom ellentmondásai, vagy jól érzékelhetők szereplőinek sorsdöntő konfliktusai a világgal, közvetlen környzetükel, önmagukkal. A német, orosz és más nyelveken egyaránt sikert aratott Bőrzekés a Magyar Tanácsköztársaság végső napjait idézi fel; a főhős megállíthatatlanul sodródik meghatóan szép szerelme és tragikusan beteljesülő sorsa felé. A Különös ember középpontjában apa és fia halálos végű összecsapása áll, az 56-os ellenforradalom szívszorító akkordjaként. Az Énekek éneke hangvétele látszólag más. A hatvanas évek közepének békés, vidéki kisvárosában botrány kavarodik egy szobrász felavatásra váró és álszeméremsértő műalkotása körül. A regény a felelősség-nemvállalás és a prüdéria szatirikus kórképe. Az asszony, akire várnak a vietnami háború egyik epizódját eleveníti fel. Az író több ízben járt a harcoló Vietnamban, riportkönyvei a vietnami falvak életéről, a hadsereg megalakulásáról dokumentum- és forrásanyag-értékűek. Ebben a kisregényben tapasztalatainak végső summázásával az asszony történetén keresztül ad választ a háború és az egyén, az egyén és a közösség viszonyának sokat vitatott, izgalmas kérdéseire.