Kiáltás és kiáltás [antikvár]

"Meztelenül feküdtek a tűző napon, G... az asszony combjára tette kezét: - Szeretsz strandra járni? - Azelőtt jártam. - Most? - Az idén még nem voltam. - De majd megyünk? - Megyünk. - Szép tested van. - Tetszik? - kérdezte az asszony. - Tetszik - válaszolta G... - De a lábaim görbék. - Meztelenül sokkal szebb vagy mint ruhában. - Pedig ez ritka... - Ritka." Különösen ritka az olyan szerelem, melyben feloldódik a múlt, halványodik a jelen, csak a jövő fényesedik a délibábos szándék, az éltető remény sugarától. De nincs beteljesedés. A szerelem tragédiába torkollik. A pillanat nem kedvez a harmóniának, a durva erőszak gyilkolja az ábrándot, elporlasztja a reményt.