Kincskeresők [antikvár]

Részlet a műből: "A galambpadlás nyitott ajtaján vastag, rombuszalakú pászmában dűlt be a nap. De ezen a folton kívül mindenütt félhomály volt a megbarnult gerendák között, s a kisfiút, ki csak az imént kapaszkodott fel ide, bizony erősen nyugtalanította volna a deszkák egy-egy roppanása, ha galambjai nem jöttek-mentek volna kis s be a nyitott széna-adogatón. Előtte, egy nagy tuskókból és deszkákból összetákolt asztalon, nyitott könyv hevert, hosszú finn tőrrel a hajlatában. Nem olvasott. Pár pillanat óta a gerendák oldalára írt régi nevekre tapadt a szeme s gondolata azok viselőit kutatta, kik szerteszét szóródtak a világba. Itt éltek valaha - harmincnegyven éve - ezen az udvaron, ebben a házban, éppen úgy, mint ő mostan, hancúroztak, kiabáltak a régi kertben, a filegóriában uzsonnáztak, tanulgattak a veranda asztalánál s valami kényszerűségből - amelyet egy-két év óta már Tenger Iván is érzett - felírták nevüket ezekre a gerendákra, fák derekába, vagy lépcsők kövébe vésték."