Kínos ügy [antikvár]

MAGÁNNYOMOZÁS Dós Róbert - nevezzük így hősünket - fiatalabb éveiben lelkes irodalombarát volt. Sokat és szenvedélyesen olvasott. Bizonyára azért, mert sokat várt az élettől és élete sokféle lehetőségét kereste a könyvekben. Aztán, miközben elmúlt harminc éves és megbecsült pénzügyi szakemberré vált, mindinkább igénybe vette munkája és családja, lassanként felhagyott az olvasással. Ha ideje engedte, elolvasott ugyan egy-egy újdonságot, de akár bevallotta magának, akár nem, már inkább csak a szokásnak hódolt, nem akart műveletlennek látszani sem maga, sem mások előtt. De az életről már nem keresett képet a regényekben, már nem tulajdonított ezer lehetőséget az életnek. Elfogadta úgy, ahogy van, mint mindenki más és nem is találhatunk ebben semmi kivetnivalót. Harmincon túl, negyven felé az ember leszokik az álmodozásokról, és legfeljebb csak elcsodálkozik néha, hogy miféle álmokat is szőhetett erről az oly magától értetődően egyar-cú valóságról. Szóval megváltozott az idő múlásával Sós Róbert viszonya az irodalomhoz is, az élethez is, csendesen és észrevétlenül. Mindez váratlanul, mondhatni drámaian tudatosult számára egy regény elolvasásakor, mostanában, amikor jóval túl járt már a negyvenen is. A könyv, egy bizonyos francia regény olyan izgalomba hozta, úgy felkavarta hosszú idő után, hogy le se tudta tenni hajnalig. Kölcsön kapta egyik hivatali kollégájától és gyermekkori jóbarátjától, Móric Bélától, aki külföldi útjáról hozta haza, és még a belőle készült filmet is látta Párizsban. Sós olvasta, olvasta, és csak a hajnali