Ki(ny)írlak! [antikvár]

EGY Csak maguk voltak a medencetérben. Négy öregedő, megviselt férfitest a nem működő, kör alakú jakuzzi langy vizében, megfáradva az előző esti muritól, no meg persze a maguk mögött hagyott, mindazonáltal piócaként rájuk tapadó évektől. Ha csak suttognak, az is valószínűtlen robajként söpört volna végig a hideg vizes úszómedence feszített víztükrén, de suttogásról korántsem lehetett beszélni. Aki hozzászokott már ahhoz, hogy odafigyelnek rá, majdnem függetlenül attól, hogy mit mond, hajlamos kinyilatkoztatásként felfogni az olyan lényegtelen dolgokban történő véleménynyilvánítást is, mint hogy kedveli-e a kaszinótojást - természetesen a meggyőző érvelést helyettesítendő, feltekert hangerővel. De hát tehették, senki nem érzett üy korai órán késztetést a szállóvendégek közül, hogy letudjon kétszáz métert lusta, elnyújtott gyorsban, mielőtt rászabadul