Király a vérpadon I-II. [antikvár]

MIT KIÁLT A NÉP? A Sévres felé vezető hídnál, a csapszék előtt állt egy férfi, talán negyvennyolc éves. Bársonynadrágot viselt, bőrkötény volt eléje kötve, ahogyan a kézműves jár és prémes süveg ült már erősen őszülő sűrű haján. Dús szemöldök árnyékolta kissé dülledt, élénk szemét; vastag orr, vastag ajk és barna szín adott arcának durva kifejezést. Kezében arannyal dúsan kirakott, duplacsövű puskát tartott, melynek csövén Leclerc kedvelt puskaműves neve volt olvasható. Versaillesból jött és elbeszélte a csapiárosnak, hogy ott mi történt. A király, a királyné és a dauphin végre elhatározták, hogy Párisba mennek és a Tuileriákban fognak lakni. Nem is tehetnek másképpen, vélte, engedniök kell a nép kívánságának. Míg beszélt, várakozóan nézett Páris felé. Később megjelent egy férfi, öltözete szerint szintén kézműves ; nehézkesen járt, mint aki már nagy utat tett meg. Ugyanolyan idős lehetett, mint a másik. Arckifejezése közönséges jellemű embernek mutatta. Mire a csapszékhez ért, a másik telt pohárral lépett az ajtó elé. - Bajtárs - mondotta - hideg van és kend jókora utat tett meg. Igyék ! - Borral kínál? - szólt a másik. - Miért ne? Hiszen egyforma a mesterségünk. - Lehet, de azon múlik, hogy ki a legény és ki a mester. - Elválik, ha odabenn megiszunk egy másik pohárral, vagy pedig nagyon is büszkék vagyunk, semhogy egy bajtárssal kocintsunk?