Királycsel [antikvár]

Amióta beválasztottak a huszonhatok testületébe, minden reggel az atriumomban fogadom a vigilek parancsnokát. Ma is így történt. Nem vagyok korán kelő típus, így a hivatalommal járó egyik kötelezettségemet sem éreztem annyira terhesnek, mint éppen ezt. Sötét volt odakint, és még az ügyfeleim sem kezdtek befelé szállingózni. A vigilek csapata álmosan ült az átrium fala melletti padon, bőrvödreik a lábuk mellett, miközben öreg ajtónállóm vizezett, savanyú, forró bort szolgált fel nekik. - Nem történt tűzeset az éjjel, praefectus! - jelentette a parancsnok. - Legalábbis ebben a kerületben nem. - Az isteneknek legyen hála! És máshol a városban? - Volt egy nagy tűz a Circus mellett. Tisztán láttuk a Viminalis csúcsáról. Talán még most is ég. - Milyen irányból fúj a szél? - kérdeztem riadtan. Ha a Circus és a folyó közti olaj raktárak egyikéről volt szó, délre az egész város lángokban állhatott volna. - Északról. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és felajánlottam egy kecskét Iuppiternek, hogy ma egész nap a boreas fújjon. - Még valami? - kérdeztem. - Két háztulajdonos jelentett betörést - felelte a vigil ásítozva. - És találtunk egy holttestet a szír patika és Publius borkereskedése közti sikátorban. 7