Királyi dráma [antikvár]

Részlet a könyvből:"Valami büzlik Dániában. Csak az a kérdés: micsoda? Egy királyságot ezért a valamiért! Ez az ismeretlen, hatalmas, rettenetes valami kikezdi, elrothasztja, szétbomlasztja a mi királyságunkat.Hamletet játszani nem lenne tanácsos nálunk. Az udvari szinpadról ezt a tragédiát, mint az államra nézve veszedelmeset, felsőbb paranccsal le kellene tiltani. Egyáltalán, ez a dán herceg... Hogyan mondhat monológot egy királyi herceg olyasmiről, hogy mi jobb: lenni vagy nem lenni? A királyi herceg egyszerüen van. És kész. Sőt. A hercegből király is lehet, még hozzá Isten kegyelméből király... Legyen hozzá Isten kegyelmes! Oh, az örökös agymarcangoló tépelődés - a szerencsétlen dán herceget értem -, Hamlet herceg egész nyomoruságos életében valószinüleg nem csókolt soha senkit. Oda kellett volna adni neki az ő Ophéliáját és egy-kettőre mindent rendben látott volna Dániában, s az egész birodalom édes illattal lett volna telve a számára. Persze, igy aztán a boldogult Claudius király udvarában több maitreset kellett volna számitani a háztartásban, - hiszen Ophélia nem volt egyenrangu születésü.Annál jobb! Ő excellenciája, ő dán Felségeiknek udvarmestere vigan nevet a markába. Nem baj, ha büzlik is valami Dániában. Ez semmi. Hamlet herceg, a trónörökös hadd csókolgassa az okos Pollonius aranyos leánykáját. S mire ő királyi fenségéből Isten kegyelme által király lesz, annyira hozzászokik már Dánia rothadásához, hogy nem is érzi többé a pestis szagát. Az udvarnál minden kiáradó vizerecskét megfelelő csatornán kell levezetni. Ezen fordul meg minden. Hagyják tehát, Isten nevében, hogy Hamlet herceg megcsókolja Opheliáját és... Hamlet herceg nem filozofál többé."