Királylányt vettem feleségül [antikvár]

I. Délelőtt tizenegy órára volt kitűzve az esküvőm leli királykisasszonnyal, a kolibrifa alatt. Badu-za városállamban mindig ott tartják az esküvőket. Zsenge gyermekkorunk óta ismertük egymást leli meg én. Nem tudom, mikor hallottam először a nevét. Talán volt akkoriban egy leli márkájú szájharmonika? Vagy kiszámoló versikében hallottam ezt a szót? Nem tudom. Persze az is lehet, hogy csak félrehallottam valamit. Anyám szerint „icli"-t már akkor tökéletesen ki tudtam mondani, amikor későbbi kedvenc kifejezéseim: a „piff-puff", valamint a „kutya füle" még nem szerepeltek szókincsemben. Hiába is folytatjuk tehát a történelmi oknyomozást - ma már csak annyi bizonyos, hogy leli csakhamar varázsszó lett, elég volt kimondanom, és városunk mit sem sejtő polgárai máris békává változtak, utcánk meg, hipp-hopp: rakétakilövő-állonúás lett. leli volt a cirkuszom neve is, ahol természetesen magam voltam az igazgató. Amikor pedig abba a korba serdültem, midőn az emberben feltámad az érdeklődés: vajon mért viselnek a lányok szoknyát - az leli szó egymagában elég volt, hogy lángra lobbantsa képzeletemet. Ha jól meggondolom, akkor lett Icli-ből királylány. Koronát nem viselt, lényéből t ¦