Királyok és keresztek [antikvár]

A KÁRPÁTOK VÖLGYÉBEN, AZ EZREDFORDULÓ TÁJÁN Kár értük! - állapította meg az ifjú Géza herceg, a magyar fejedelemség trónörököse, amikor meghallotta a hírt a Lech-mezei vereségről. A történetírók máig vitatkoznak, vajon az odaveszett zsákmányra vagy a csatában elesett társakra, rokonokra gondolt-e. Az azonban tény: hatalomra kerülése után a nyugat felé induló rablóhadjáratoknak vége szakadt. Az éles eszű ifjú megértette: nyugatra az út lezárult, keletre meg már senki sem akart visszamenni. így az Árpád-ház hatalmának megszilárdítása és a függetlenség megőrzése érdekében tartós békét kellett kötnie a két szomszédos birodalommal: a feltörekvő Német-római Császársággal és az újra erőre kapó Bizánccal.A magyarok új fejedelme először a közvetlen veszély t jelentő németekkel egyezett ki. Az új szövetséget királyi friggyel pecsételte meg: elsőszülött fiának, Vajknak, aki a kereszténységben az István nevet kapta, II. Henrik bajor herceg húgát, Gizellát választotta feleségül. De a béke árát mindenkinek, aki a Kárpát-medencében élt, meg kellett fizetnie. A fejedelem parancsára megkezdődött a pogány magyarok és a velük szövetséges, befogadott, keletről jött törzsek megtérítése a nyugati keresztény hitre. Az uralkodó saját hadserege, köny-nyűlovas magyarjai és a hozzá hűséges német lovagok segítségével sorra legyőzte a régi valláshoz ragaszkodó, nyíltan ellenszegülő törzsfőket.A hit azonban nem politikai akarat kérdése: szerte a magyar síkságon még sokan maradtak, akik dacoltak a fejedelem akaratával, nem hajtottak fejet a kereszt előtt. Hitték, a turul és a csodaszarvas nem azért vezette az ősöket erre a termékeny vidékre, hogy hitszegő módon megtagadják régi vallásukat.Félték az ősi istenek haragját. És nem is ok nélkül