Királyalma [antikvár]

Kiadói borítója hiányzik.
"Királyalma: ez a kötetnek és egyik elbeszélésének a címe. A királyalma csábítóan piros gyümölcs, de ha beleharapsz, összehúzza az ínyedet, mint a timsó. Kérem az olvasót, ne fogja fel jelképnek: a novella hőse valóban beleharap a királyalmába. A jelképes értelem lehetősége nekem is csak most jutott eszembe, hogy a kiadó kérésére fülszöveget írok a kötetemhez. Nem is hinném, hogy elbeszéléseim jelképes értelműek. Amikor írtam őket, csak arra gondoltam, hogy elmesélek egy történetet. Most, hogy újraolvasom őket, és még az utolsó pillanatban is száz helyen szeretnék javítani, fölfedezem, hogy a történetek szándékom ellenére két részre oszlanak. Az egyik: elmesélni, hogyan cselekszenek az emberek, én, te, ő a rendkívüli helyzetek váratlan, tengerfenéki nyomása alatt. A rendkívüli helyzeteket nem kellett kitalálnom, az elmúlt emberöltőnek úgyszólván minden napja ilyen helyzetek elé állított bennünket. Egyik novellám a háború első napján játszódik, de hőse még nem tudja, micsoda dátum az. Egy másikban nem a doni háború harminchat fokos fagya a rendkívüli, hanem egy öregasszony embersége. Egy harmadikban letartóztatják egy ember legjobb barátját, és az tudja, hogy ártatlan, de hogyan bizonyítsa be? Egy negyedikben egy asszony legboldogabb napjának azt a napot vallja, amelyről azt képzelnők, hogy a legszerencsésebb. A novellák másik felének külön címet is adtam: Az emlékezet játékai. Hogyan élnek emlékezetünkben azok a rendkívüli napok, amelyekről annak idején nem vettük észre, hogy nem mindennapjaink? Az ember jobban emlékszik a gondolatára, mint arra, amit kimondott; jobban arra, amit szeretett volna cselekedni, mint arra, amit végül gyengeségből megtett; jobban a királyalma ízére, mint színére."