Kis berlini regény [antikvár]

1928 tavaszának egyik reggelén fiatal lány érkezik a lipcsei vonattal a berlini Anhalter pályaudvarra. Senki nem vár rá. Senki nem vesz róla tudomást a dolgos berlini reggel forgatagában, a nedves, szomorú ég szürkéje alatt. Úgy tűnik, nehéz a bőröndje, ugyanis folyton át- és átteszi egyik kezéből a másikba. A lány lassan, apró lépésekkel halad, és kissé morcosan, álmos szemmel nézi a sietős embereket, vasutasokat, eladókat, újságárusokat, munkásokat és utasokat. Amikor elhagyja a kormos csarnokot, oszladozni kezdenek a felhők, és a pocsolyák csillognak az aszfalton. Tompa fény suhan el a piszkos házfalak fölött, és a cégéreken, erkélyeken és álbal-konokon végig, végig az utcán ehhez a lánykához, aki pár percre megáll a pályaudvar előtt, mielőtt eltűnne a város forgatagában. A bőröndje mellette van a földön, keze a barna pöttyös kabátja zsebében. Erna Halbe így látta meg először Berlint. Egy Korbetha melletti közép-németországi ipari városkából érkezett. Az apja bányában dolgozott, és ő - tizenegy gyerek közül a negyedik - gyors- és gépírást tanult, majd négy éven át dolgozott egy ügyvédnél. Elege lett a szülői ház szűkösségéből és