Kis Dekameron [antikvár]

Dekameron... ha ezt a szót hallom, a szívemben egy ütést érzek és több mint ötven évre száll vissza a lelkem s a mult ködén át látom a felgyujtott, gyertyafényben égő, csillogó szálakkal borított karácsonyfát, amint teljes dísszel hivogat bennünket, gyerekeket s az áldott szülei szeretet vesz körül minket s ott a szentestén a karácsonyfa alatt elém lép az én halhatatlan nagybátyám Jókai Mór s a kezembe ad egy könyvet és azt mondja: "Ezt az én Jézusom hozta neked..." Ránézek a könyvre, arany betűkkel áll rajta: "Dekameron" Még azon a szent este az ágyamba vittem s a fejem alá tettem, hogy mindig velem legyen s úgy álmodtunk együtt, a száz mese, meg én. Romantikus történetek voltak azok. A kor szellemének másai... Aztán jöttek időváltozások. Jött az analitikai korszak, jött Maupassant s ő már nem a fantáziájából, hanem az életből vette a meséket, ő már nem azt mondta el, amit megálmodott, de azt, amit látott. Az álom és élet játéka között szövődtek az ő meséik és e több mint ötven év változásai mindig visszatükrözték a mesemondók szavaiban a kor szellemét.