Kis emberek régi világa I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Rizotto és szarvasgomba. A tavon hideg szél fújt, mintha dühében el akarná kergetni a szürke felhőket, melyek a hegyek sötét csúcsaira nehezedtek. Csakugyan, a mikor Pasottiék, Felső-Albogasióból lej övet Casaricóba értek, még nem esett az eső. A hullámok dörögve csapkodták a partot, rázták a lelánczolt hajókat s itt-ott, egészen a Doi túlsó meredek partjáig, fehér tajtékot szórtak. De lenn nyugaton, a tó végében világosság látszott, a szélcsendnek kezdete, a szélnek elnyugvása; s a sötét Caprino-hegy mögött az eső első oszlopa mutatkozott. Pasotti, fekete parádés kabátban, fején czilinderrel, kezében vastag bambusz-bottal, idegesen járt a parton, ide-oda tekintgetett, megállott és erősen kopogott botjával a földön, hangosan szólítván azt a szamár hajóst, a ki nem mutatkozott. A kis fekete csónak piros vánkosaival, fehér-piros ernyőjével, keresztbe helyezett dísz-ülésével, a hajó farán keresztbe tett evezőivel, a hullámoktól dobálva hánykolódott két szénnel megrakott nagy bárka között, melyek alig inogtak.