Kis emberek világa [antikvár]

SÁSKAJÁRÁS.Ha a jó Isten annak idején, mikor a teremtésemmel babrált, egy kis irói tehetséget adott volna, nagyon csinos históriát tudnék most kikanyarítani az unokabátyámmal való háborúskor]ásómból. A jó Isten azonban nem lehelt belém irói talentumot, a mit nem panaszképp mondok, hisz annyi iróból hiányzik az irói talentum, hogy jusson hozzá épp egy számtiszt? Ismétlem, nem panaszképp hozom föl, csak sajnálom, hogy önöknek meg kell elégedni azzal a történettel, a melyet én a paraszteszemmel összegyúrok és kisütök. (Csak azt ne mondja rá a közönség: Egye meg az ur maga!)A magam eszétől kezdem tehát azon, hogy bemutatom a történet szereplőit. A főhős az én kedves unokabátyám, Kovácsi János, egy rokonszenves külsejű, de ellenszenves belsejü uri ember. A mit külsőleg mutatott, arra belső tulajdonságaival mind rácáfolt. Magas homloka, nyilt tekintete őszinteséget hirdetett, pedig alattomos és hazug volt. Nagy testi erővel volt megáldva, a miből bátorságra lehetett volna következtetni, pedig félénk, sőt gyáva természetü volt...