Kis francia bisztró [antikvár]

1. fejezet EZ VOLT AZ ELSŐ DÖNTÉS, AMIT ÖNÁLLÓAN HOZOTT meg, a legelső alkalom, amikor ő határozta meg, mi történjen a következő pillanatban. Marianne elhatározta, hogy meghal. Itt és most. Lent a Szajna vizében, ezen a késői órában egy szürke napon. Éppen a Párizsba tett kirándulásuk napján. Az égen nem ragyogtak csillagok, az Eiffel-toronynak is csak a halvány körvonala látszott a homályos szmogban. Párizs harsogott, a robogók és az autók folytonos moraja összevegyült a mélyen a város alatt zúgó metró állandó zajával. A víz hűvös volt, fekete és selymes. A Szajna majd elviszi a tengerhez a szabadság néma ágyán. Könnyek csorogtak végig az arcán, sós könnyek egymás után. Marianne mosolygott, és egyszerre sírt is. Még soha