Kis hármaskönyv I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: Ölvedi csapott életű ember volt, s e napon délután ötkor kelt fel. A bucsúzó nap rásütött Ölvedi megsárgult párnájára és az ősz szálakra, a melyek keserű arczába lógtak. Fölkelt, az ágy szélére ült és elhatározta, hogy ma embert csinál magából. Ezt értsd úgy, hogy néha az embernek sikerül külsőleg úgy maszkirozni magát, hogy mindenki azt hiszi róla, élő ember. Egy jó angol ruha frissen vasalva, gyüretlen czipő, valami nagyon kevés otkolon-szag, friss borotválkozás, friss, hideg fehérnemű - és a legmegszüntebb hulla is néhány órára az ember benyomását teszi, még önmaga előtt is. Ölvedi tehát friss és hűvös fehérnemüekbe bujt, a mosdó vizébe kölni vizet kevert, fölvette a legjobb ruháját és elment a kávéházba esti világításnál reggelizni. Mikor ez megtörtént, czigarettára gyújtott és félig csukott szemmel betámolygott a borbélyhoz...