Kis hármaskönyv/Az óriás [antikvár]

Részlet a könyvből: ÖLVEDI A BORBÉLYNÁL. Ölvedi csapott életű ember volt, s e napon délután ötkor kelt fel. A búcsúzó nap rásütött Ölvedi megsárgult párnájára és az ősz szálakra, amelyek keserű arcába lógtak. Fölkelt, az ágy szélére ült és elhatározta, hogy ma embert csinál magából. Ezt értsd úgy, hogy néha az embernek sikerül külsőleg úgy maszkírozni magát, hogy mindenki azt hiszi róla, élő ember. Egy jó angol ruha frissen vasalva, gyűretlen cipő, valami nagyon kevés otkolonszag, friss borotválkozás, friss, hideg fehérnemű - és a legmegszüntebb hulla is néhány órára az ember benyomását teszi, még önmaga előtt is. Ölvedi tehát friss és hűvös fehérneműekbe bújt, a mosdó vizébe kölni vizet kevert, fölvette a legjobb ruháját és elment a kávéházba esti világításnál reggelizni. Mikor ez megtörtént, cigarettára gyújtott és félig csukott szemmel betámolygott a borbélyhoz.