Kis mesék a csüggedőknek [antikvár]

Részlet a könyvből: Néktek szól ez az írásom, jó szüleim. Az olvasó átfutva e könyv első gondolatát, talán olyan közömbösen surran tova, mintha akármelyik nagy úrnak a nevét olvasná itt, akit nem ismer. Hiszen Titeket sem ismer. De én azt gondolom, hogy amikor Ti olvassátok majd, az egyszerű, keresetlen szavakat igen erős áram fogja átjárni. Hasonló ahhoz, mint amikor a fővárosi fényes üzletek előtt kifüggesztett villamos táblák betűinek körtéi meggyulladnak s mindegyik betűből sok-sok körte világít vakító fénnyel a járó-kelők szemébe. Fenti szavakból nem árad ugyan sem fény, sem világosság, mint az előbb említett cégérekből, de hiszen nem is áradhat, mert nem ugyanaz a hőforrásuk. Ennek az egyszerű gondolatnak áramforrása az én fiúi szeretetem s ha Ti olvassátok, azt sugározza ki ennek a mondatnak minden egyes betűje, amelynek a villanykörtéit Ti szereltétek fel. De meg is érdemlitek ezt a kis figyelmességet, azért a sok bosszúságért, amit nektek okoztam.