Kis Zakar/Coppélia/Antónia [antikvár]

Részlet: Hoffmann Amadé Ki ne ismerné legalább hírből a Hoffmann meséit, ezt a sajátságos, phantasticus zeneművet, a mely egy-egy részletével úgy megkap, hogy lelkünket valami ismeretlen, kimagyarázhatatlan fájdalom fogja el és kedélyünkre a sejtelmek titokzatos árnya borul? Emlékezetünkben rég elfeledett dajkamesék újulnak fel és átvillannak rajta mindazon reflexiók, melyeket valaha nagy költők és nagy philosophusok műveiben a természetnek előttünk ismeretlen és hiányos érzékeink miatt föl sem fogható tüneményeiről olvashatunk. Képzelő tehetségünk elevenebbé lesz s a zene úgy belebájol az előttünk folyó cselekménybe, hogy egy-egy pillanatra magunk is a csodás Lindorf bűvkörében érezzük magunkat és mindegyre hallani véljük hűvös erővel biró, démoni énekét.