Kisasszony szobalány [antikvár]

Részlet: Nagyon rossz kedvem volt. Nem esik meg gyakran, hogy ilyen fényűzést engedek meg magamnak, utóvégre, hála az égnek, az ember megtanulja, hogy lehetőleg mosolyogva vergődjön át az életen. Hogy az élet keserű, azt úgysem lehet letagadni, de túlságosan komolyan venni sem szabad. Viszont mindennek van határa. Már a reggelinél kezdődött a dolog. Az édesapám kijelentette, hogy a tervezett párizsi útból egyelőre nem lehet semmi. Nagyon sok a kiadása mostanában. - Majd talán jövő tavasszal beszélhetünk róla, - tette hozzá. Jövő tavasszal, mikor még csak júliusban vagyunk... Hiszen nem mondom, sajnálom szegény apát, hogy annyi a kiadása, de milyen rémségesen öreg leszek én már jövő tavasszal!.... Ennek hát vége.